Kommunikáció

Kommunikációs stílusok

Íme, egy rövid összefoglaló a négy fő kommunikációs stílusról. Ezek a passzív, agresszív, passzív-agresszív és asszertív.

Passzív kommunikáció

Aki ilyen módon kommunikál, nem fejezi ki érzéseit vagy szükségleteit megfelelően; saját személyes érdekeit legtöbbször figyelmen kívül hagyja, de másoknak megengedi azok megfogalmazását. A feszültségek vagy konfliktusok elkerülése érdekében másokra hárítja a döntéshozatalt. Ez gyakran félreértéshez, felgyülemlett indulatokhoz vagy haraghoz vezethet.

Olyan mondatokat használ az ilyen módon kommunikáló illető, mint például: „Minden rendben van úgy lesz, ahogy te akarod”; a testbeszédben is felismerhető jelei léteznek, például, a szemkontaktus elkerülése vagy félrenézés.

Agresszív kommunikáció

Érzések, igények és ötletek kifejezése mások rovására; mások jogainak figyelmen kívül hagyása, az egyén saját maga érvényesítése érdekében. Többnyire védekező vagy ellenséges stílus, olyan estekben fordul elő, amikor másokkal konfliktusba kerül az illető. Gyakran elidegeníti az érzelmeket és megbánt másokat. Saját igényeinek gyors kielégítésre törekszik. Erre olyan kijelentéseket lehet példaként megemlíteni, mint „ez az, amit csinálunk” vagy „lépj már túl rajta”; A testbeszédre jellemző a karok keresztezése, a szemek forgatása vagy az ujjal történő mutogatás.

Passzív-agresszív kommunikáció

A felszínen passzívnak tűnik, de finoman a dühöt jeleníti meg. Jellegzetessége az ellenőrzés gyakorlása mások felett szarkazmussal és közvetett kommunikációval vagy a beszélgetés teljes elkerülésével. Mások jogainak, szükségleteinek vagy érzéseinek korlátozott figyelembevétele a jellemző. Ilyenek például a passzív kijelentések és a testbeszéd, amit a “néma kezelés” követ, a pletykák terjesztése és egy másik ember erőfeszítéseinek szabotálása.

Asszertív kommunikáció

Gondolatok és érzések közvetlen, őszinte közlése. Mások érzéseinek, elképzeléseinek és szükségleteinek tiszteletben tartása, miközben a sajátjait is érvényre juttatja. Előfordulhat, hogy nem megfelelő a hatékonysága, ha olyan személyekkel történik az érintkezés, akik veszélyeztetik személyes biztonságot. Sokan gyakran félreértelmezik az asszertív viselkedést agresszívnak titulálják – bizonyos nemzeteket, például az amerikaiakat gyakran félrecímkézik emiatt.  Gyakoriak például az „én” kezdetű kijelentések, mint például: „Úgy érzem,…amikor én… és nekem meg kell tennem” stb.; a testbeszédre jellemző a szemkontaktus, az egyenes testtartás és a laza gesztusok.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy legtöbbünk nem egyetlen kommunikációs stílust használ a társas interakció során; ezek egyszerűen kommunikációs eszközök csupán. Általánosságban elmondható, hogy az asszertív kommunikáció nagy valószínűséggel tiszteletteljes és hosszabb távú kapcsolatokhoz vezet, tehát ez az a stílus, amelyre a legtöbb helyzetben törekedni kell. A passzív és agresszív kommunikáció azonban bizonyos esetekben hatékonyabban működhet. Például, ha attól tartunk, hogy bántódás ér minket, a passzív kommunikáció segíthet enyhíteni a helyzetet, valamint az agresszív kommunikáció megakadályozhatja bizonyos problémák súlyosbodását. Míg a passzív kommunikációs stílus hasznos lehet, ha az emberek finom agresszióval párosítják, de a passzív-agresszív stílus feltehetően megzavarja vagy aláássa az egészséges kapcsolatokat.